2015. szeptember 1., kedd

Nyaralás és indulás az első bébe




Nyaralás


Alíz júniusban a soltvadkerti óvodás táborban jól érezte magát, sok élménnyel gazdagodott, melyeket beszélgetések során mostanában is emleget.











Júliusban kapta meg a MAT család írásban az intézmény kijelölésre vonatkozó szakértői véleményt a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálattól. A kijelölt iskola a KLIK Budapesti XIV. Tankerület igazgatójának engedélyével az általuk választott Liszt Ferenc Általános Iskola.






A nyári szünetben Alízka mindkét nagyszülőnél volt nyaralni, és a család közösen Hévízre ment el pihenni pár napra. Ezen a nyáron a sok fürdőzésnek köszönhetően Alíz egyre biztonságosabban mozog a vízben.




Indulás az első bébe


Haja,
haja, hé!
Megnyílott az ELSŐ BÉ!
Vackor hátán
iskolatáska,
apró lépteit szaporázza,
szeme előtt nagy fehér tábla:
KÖKÖRCSIN UTCA
– olvassa Vackor.
– Eredj, fiam, az iskolába!


Taneszközök, irodabútorok beszerzése:

A MAT család július végén elkezdte beszerezni a szükséges, és speciális taneszközöket, irodabútorokat.
Az Alízzal fogllakozó gyógypedagógustól kaptak egy listát, hogy a speciális eszközöket hol tudják beszerezni.

A listában szerepelt a miskolci úti Gyengénlátók Iskolájával kapcsolatban álló gyártó, akitől  az emelhető, dönthető lapú asztalt lehet megrendelni. Ennek az íróasztalnak a lap méretei egy osztályterembe megfelelőek, de otthoni használatra kicsinek bizonyulnak. Így interneten keresgéltek, és találtak két magyar forgalmazót, akik Németországból hoznak be többféle új emelhető-dönhető íróasztalokat. A két forgalmazó közül az Arte Group Kft. (www. gyerekszobabutor.com) mellett döntöttek, és a XVI. kerületbe el is mentek megnézni a kínálatot. Kiválasztottak egy olyan íróasztalt, melyet Alíz számára otthoni tanulásra megfelelőnek tartanak (nagy szögben dönthető, asztallap mérete jóval nagyobb, mint a Gyengénlátók iskolájban lévő iskolapad, és az asztallap 1/3-a fix, amely pakolásra alkalmas). Az asztallap dönthetősége azért fontos, hogy az írásnál és az olvasásánál ne a gyerek hajoljon az asztal fölé, ezáltal védjük a gerincét. 




A speciális füzeteket a siklósi nyomdában készítik el. Budapesten a IX. kerületben van egy könyvesbolt, ahol árulnak olyan speciális füzeteket (a legnagyobb méretek írólap csomagban rendelhető,vásárolható meg). Először Mariann elment a könyvesboltba megnézni a speciális írólapokat, füzeteket. Ha 1-2 füzetet szeretne venni az ember, akkor a boltba könnyen beszerzehető, viszont nagyobb tétel esetén a nyomdából való rendelés az olcsóbb, annak ellenére hogy postaköltséget kell fizetni.



http://www.siklosinyomda.hu/cikkek/gyengen-latok-fuzetei-az-eselyegyenlosegert/

A gyógypedagógus javaslatára Alíz kezdetben a legnagyobb méretű írólapokra fog írni, majd a méretet csökkentve meglátják, hogy melyik a megfelelő a kislányuk számára. Végül a siklósi nyomdából rendelték meg a speciális írólapokat, és a füzeteket (létezik négyzetrácsos, vonalas, kotta, és gyakorló füzet). A nyomdától telefonon és interneten keresztül is lehet rendelni, és fizetni a csomag átvételekor kell a postaköltséggel együtt). 


Megy,
megy,
megy az apró,
megy a boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.
Iskola előtt megáll.
Nézdegéli a kapuját.
– Nohát – mondja. – Ilyen csudát!
Nagyobb mint az óvoda.
Indulás, Vackor, nosza! –
S a kapun besétikál.

Haja,
haja, hé!
Orra előtt kitárt ajtó,
rápingálva: ELSŐ BÉ!
Ajtóban néni:
Demény Eszter,
int a piszének,
s nevén szólítja:
– Ha hívlak, akkor
gyere is, Vackor,
ne kelljen hívni
téged ezerszer!
Tanító nénid leszek,
gyere, te mackógyerek.


Szeptember 1-jén kis izgalommal indultak el hárman a Liszt Ferenc Általános Iskolába a tanévnyitó ünnepségre. Délre mentek Alízkáért, és egy jókedvű, mosolygós kislánnyal találkoztak a 2. emeleten lévő osztályteremben. Alízka elmesélte, hogy telt a délelőtt: tízórai után ismerkedéses játék volt, megnézték az iskolát belülről, majd megebédeltek.
Az iskola bejáratában kislányuk úgy nyilatkozott, hogy várja a holnapi napot.


A sok benti suttogás
lesz végül nagy zajogás.
Sűrű a kedv az iskolapadban,
s amikor belép piszén piszénk,
viháncos harsány nevetés csattan:
– Haja, hé!
Nézzetek!
Ez egy mackógyerek!
De akkor Eszter néni
az osztályt végigméri:
– ELSŐ BÉ! Figyelem!
Most egy kis csend legyen!
Ez a kismackó Vackor!

Nagy kár, hogy ilyen boglyos,
hogy a bundája lompos,
hogy loncsos és bozontos,
de csöppet se kolontos,
és ha okosak vagytok,
nem nevetitek akkor.
Igazán nem tehet róla,
hogy ilyen az a bunda,
de ő már többet is tud,
mint azt, hogy „brumma! brumma!”
Veletek együtt megtanulja,
amit tanulni kell!
Hát ezt a piszét társnak
csak fogadjátok el!


Az elsejei program még a szülői értekezlet volt, amikor megkapták a tankönyveket is.

2015. július 4., szombat

Ballagás, tábor és nem kis fennforgás iskolaügyben

A "MAT" (Mariann - Alíz - Titusz) család abban a hitben volt, hogy sínen van az iskolaügy, de nem így volt.



Május elején e-mailben értesült a "MAT" család arról, hogy Alízt felvették a Liszt Ferenc Általános Iskolába, melynek nagyon örültek.
Mariann május 6-án vette át személyesen a "Szakértői véleményt" a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Látásvizsgáló, Gyógypedagógiai Tanácsadó, Korai Fejlesztő, Oktató és Gondozó Tagintézményben. Az iskola részére pedig postán küldték el.



Az iskolában megtudták, hogy Alíz 1/b osztályos lesz.
Május 27-én volt a szülői értekezlet, melyre Mariann ment el. A leendő tanítónéni elmondta, hogy milyen taneszközöket kell beszerezni, és ki kellett tölteni egy adatlapot is.





Május 28-án volt a ballagás az óvodában. A ballagó gyerekek nagyon szép műsort adtak elő. Vidéken élő családtagokkal éltek át ez a szép eseményt.

Abban a hitben voltak, hogy sínen van az iskolaügy, de nem így volt.




Június 10-én telefonon hívta "MAT" családot az iskola igazgatója egy személyes találkozóra. Aznap Mariann és Titusz együtt ment be az iskolába. Az igazgató elmondta, hogy megérkezett hozzájuk a "Szakértői vélemény", melyben ajánlott fejlesztésként, tanácsként sok minden le volt írva, mely feltételeket az iskolának kell biztosítani. Az iskola igazgatója azt ajánlotta, hogy kérjenek időpontot a Tankerület igazgatójától és beszéljenek vele.

A "MAT" család tehát megint úgy járt, mint az óvoda kezdés előtt. A kezünkben volt egy olyan "Szakértői vélemény", mely nem időben készült el, és nem segíti az előre haladást.

Másnap időpontra elmentek a Tankerület igazgatójához, ahol a Tankerület igazgatója, az ő egyik kolléganője voltak még jelen. Röviden meséltek Alízról és Mariann és Titusz saját negatív tapasztalatairól az  általános iskolai szegregált oktatásban. Ők hivatkozva a kislétszámú osztályra és a megfelelő felszereltségre a Miskolci úti Gyengénlátók Általános Iskoláját tartanák Alíz számára megfelelőnek.

A Liszt Ferenc Általános Iskolának nincs benne az Alapító okiratában, hogy látássérült gyermeket fogadhat. Ha belekerülne, akkor bizonyos előírásoknak meg kell felelni, ez anyagi költséget vonz maga után, és a jövőben az oda jelentkező látássérült gyermekeket is föl kell venni az iskolába.



Mariann és Titusz próbált érvelni azzal, hogy kislányunkkal foglalkozó gyógypedagógus, óvoda pedagógusok véleménye szerint jó képességű a gyermekünk, önállóan közlekedik, nem kell őt kísérni, és azt szeretnénk, hogy integráltan tanuljon.

Szó volt arról, hogy a Szakmai bizottságnak a rendelkezésükre kellett volna bocsátani egy listát azokról az általános iskolákról, melyek alapító okiratában szerepel, hogy látássérült gyermeket is fogadnak. A "MAT"-család ilyen listát nem kapott.

Érdeklődtek, hogy ők netán tudnak-e mondani olyan integrált általános iskolát, amely alternatíva lehet, figyelembe véve mindkét fél érveit, például: alapító okirata megfelelő, kislétszámú osztállyal működik, és nem halmozottan sérült gyermekek járnak oda. Egy általános iskola neve sem hangzott el. 
A Tankerület igazgató azt mondta nekik, hogy beszél az iskola igazgatójával és rövid időn belül jelentkeznek.

Másnap telefonon jelentkezett a Liszt Ferenc Általános Iskola igazgatója, és megbeszélték, hogy mikor menjenek be hozzá újra.
Pár nap alatt zajlottak le ezek a beszélgetések.



Június közepén Alíz óvodás táborba ment. 



Vackornál is hasonlóan történtek a dolgok anno:

Mert mászhatnékja volt mindig,
mászott az asztal alatt.
Asztal alól brummogott:
„Hóha, hóha,
hóha, hó!
Fára mászni
vóna jó!"
Volt napos
vagy hatvanhatszor,
s bizony akkor
volt a legboldogabb Vackor.
Mert addig még azt se tudta,
hogy milyen is a hajó,
elvitték a Balatonra
egy csöpp nyári vigalomra,
gázolt is a hullámokba,
orra előtt egy vitorla
fehéren zengett magosba,
ő meg csak azt kiáltozta:
„A mackónak ez való!"

A szülők a búcsúzás után mentek az iskolába az igazgatóhoz, aki elmondta, hogy milyen döntés született. 

Gyermekünk szeptember 1-jén elkezdheti az iskolát a Liszt Ferenc Általános Iskolában, és 6 hét után meglátják, hogy működik-e abban az iskolában gyermekünk integrált oktatása, vagy nem.
Természetesen izgulnak "MAT"-ék, hogy mi fog történni, de bíznak a kislányukban és támogatják őt mindenben. 

Egy biztos, hogy azt szeretnék, hogy a gyermekük integráltan tanuljon.


Mariann és Titusz konklúziója:


"Visszatekintve az elmúlt időszakra azt gondoljuk, hogy mi időben el kezdtünk foglalkozni az iskola kérdéssel. Tavaly decemberben már felvettük a kapcsolatot az általános iskola igazgatójával. A Tankerület igazgatójához sajnos későn érkeztünk. Véleményünk szerint a szakértői véleménynek az iskolába való beiratkozás előtt már a szülő kezében kellene lennie. Ami fontos még tájékozódás integrált iskolák tekintetében.
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.




Ezt a részt azzal szeretnénk lezárni, hogy egy látássérült embernek nagyon fontos a hallás, és sok emberben megvan a zene szeretete. Látássérült kisgyermek zenei általános iskolában való tanulása mindenképpen a gyermek előnyére válhat."

2015. május 4., hétfő

A beiratkozás és a diákigazolvány


Alíz a zenei meghallgatás után
Az áprilisi fejlemények Alíz iskolakezdése kapcsán. 


A "MAT" család örömmel olvasta április elején az általános iskola e-mailjét, mivel arról értesítették őket, hogy Alíz a zenei meghallgatáson megfelelt.

Az általános iskolába való beiratkozás hetén kapták meg az óvodai szakvéleményt, melyben javasolják Alíz szakértői bizottsági vizsgálatát.

Az óvodai szakvéleményen 3 lehetőség van felsorolva
javasolják a gyermek
a. felvételét, az általános iskola 1. évfolyamára
b. további óvodai nevelését
c. szakértői bizottsági vizsgálatát

Az általános iskolába való beiratkozás hetének elején telefonon érdeklődött Mariann, hogy a beiratkozásra készen lesz-e a szakértői vélemény. A válasz az volt,  hogy ha elkészül, akkor telefonon értesítenek és akkor nem fogják postázni, be lehet menni érte. A beiratkozás napján nem tudták magunkkal vinni a szakértői véleményt, mivel nem kapták kézhez.
Április 16-17. volt az iskolai beiratkozás napja. Mariann és Titusz április 16-án mentek beíratni kislányunkat a Liszt Ferenc Általános Iskolába.
A beiratkozáshoz szükséges az óvodai szakvélemény, a születési anyakönyvi kivonat, lakcímkártya. Két nyilatkozatot kell kitölteni, az egyik, hogy életvitelszerűen az állandó lakcímen, vagy a tartózkodási helyen laknak, a másik hogy mit tanuljon a gyermek erkölcstant, vagy hit- és erkölcstant. Kislányuk római katolikus templomban lett megkeresztelve, és ők szeretnék, hogy hit- és erkölcstant is tanuljon.


Nyíltnapon

Alíz esetében, ami fontos lenne az a szakértői vélemény, mely még nem készült el.
A beiratkozáskor odaadták a szakértői bizottságtól kapott "Előzetes vizsgálati véleményt", melyben az szerepel, hogy a bizottság a Tankerület/járási hivatalt értesíti és a kijelölhetőséget kéri.
Átadták továbbá  azoknak a szakvéleményeknek a  fénymásolatát is, melyek a szakértői bizottság részére a vizsgálathoz lettek elkészítve.
A beiratkozás alkalmával elhangzott, hogy felveszik Alízt. Meglátják?!
A "MAT" család azt szeretné, hogy kislányuk a B . osztályba kerüljön.


Alíz által készített képkirakós


Az Önkormányzat Okmányirodájában intézték a NEK azonosítós adatlapot, mely a diákigazolvány készítéséhez szükséges.

Május 27-én lesz az első szülői értekezlet az iskolában.

Szakértői vélemény után jövő héten telefonon fog Mariann ismét érdeklődni. És természetesen várják az iskola válaszát a felvételt illetően.


Próbanap
Naplórészlet

Április 27: Titusz boldogan mesélte, hogy aznap kapták az e-mailt az iskolából - Alízt felvették!!! ...A szakértői vélemény még ugyan továbbra is várat magára, de az is meglesz egyszer csak... S minden akadály elhárul...

Május első hete: Minden papír - kis késéssel ugyan -, de rendben megérkezett. Mariann elvitte az iskolába és megtudta, hogy Alíz az első bébe fog járni, úgy mint Vackor anno...

"Haja,
haja, hé!
Megnyílott az ELSŐ BÉ!"

2015. április 7., kedd

Március végi fejlemények

Előre egyeztetett időpontban március 24-én a "MAT" család a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikán (Mária u. 39.). Az időpont a napot határozza meg. A szemészeten a vizsgálat minden alkalommal egy fél napos ott létet jelent. Szerencsére vannak játékok, melyekkel Alíz és a többi kisgyermek is szívesen játszik.

A látásvizsgálaton (közel és távollátás) korábban Alíznak a képeket kellett felismernie. 5 éves elmúlt, amikor már a kis kezével megmutatta, hogy merre mutat a "villa". A mostani alkalommal már közelről a számokat is olvasta a tábláról. A számok olvasása jobban ment, mint a villák olvasása.
Vízusa (csak a jobb szemével lát): 0,2 a tábla villa, és 0,4 a számokkal.
Alíz nagyon szeret számolni, összeadni. Séta közben gyakran kéri, hogy "matekozzanak" anyuval-apuval.




Március 26-án személyesen Mariann beszélt a gyógypedagógussal, akihez hetente egyszer Titusz viszi Alízt fejlesztésre. A gyógypedagógustól megtudta, hogy kb. 1 hónappal ezelőtt beszélt a Liszt Ferenc Általános Iskola igazgatónőjével, és felajánlotta neki, hogy menjenek el a júniusi, vagy az auguszusi nyílt napra a Miskolci úti Gyengénlátók Általános iskolájába, ott elmondja, és meg is mutatja, hogy Alíznak mire van szüksége, ahhoz, hogy integráltan tanuljon.
Amikor Alíz iskolába fog járni, akkor a gyógypedagógus a fejlesztést heti egy alkalommal délután az iskolában biztosítja majd.






A Liszt Ferenc Általános Iskolában március 25-26-án volt a zenei meghallgatás. A "MAT" család a 25-i napot választotta, mert a másik nap kellett menniük a szakértői bizottsághoz.
A szülőnek egy adatlapot kellett kitölteni, melyen feltüntették, hogy szeretnénk, ha lehetőség szerint Alíz a B. osztályba kerülne.
A zenei meghallgatáson Alízzal együtt még 2 kislány volt bent, az egyik az óvodai csoporttársa.
Alíz elmondása alapján énekelni kellett, visszatapsolni, amit a tanító néni tapsolt. A végén választhattak egy kifestőt, melyet kiszínezhettek. Amit Alíz választott képet átküldik rövidesen. A tanító nénik a gyerekekkel azt üzenték, hogy mindenki nagyon ügyes volt.
Az iskola előtt készítettek fényképeket, melyet átküldenek nekem.


Dobókocka


A "MAT" családnak március 26-án délre kellett mennie a hosszú nevű, Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Látásvizsgáló, Gyógypedagógiai Tanácsadó, Korai Fejlesztő, Oktató és Gondozó Tagintézménybe a szakértői bizottsághoz. Ott volt szemészeti vizsgálat. A doktornő azt a vízust mérte, mint a szemészeten.
A pszichológus 10 feladatos tesztet vett fel Alízzal. A teszt felvétele során megfigyelőként, hallgatóként Mariann és Titusz is jelen voltak. Alíz nagyon ügyes volt átlagon felül teljesített.

Emeletes ház


Ahogy az előző bejegyzésben is írtam: a választott általános iskola alapító okiratában nem szerepel, hogy látássérültet is felvesznek, ezért a szakértői bizottság az általuk választott iskolát nem tudja kijelölni. Ez azt jelenti, hogy az intézmény igazgatóján múlik, hogy Alízt felveszi-e.
Ha az alapító okiratban benne lenne a látássérült gyermek fogadása, akkor tudná a szakértői bizottság kijelölni az iskolát, és ebben az esetben az igazgató köteles felvenni a gyereket.
Előzetes vizsgálati véleményben az szerepel, hogy a bizottság a Tankerület/járási hivatalt értesíti és a kijelölhetőséget kéri.

Az iskolába való beiratkozás április közepén lesz, és a "MAT" család bízik abban, hogy addigra elkészül és kézhez kapják a szakértői véleményt.

folyt. köv.

2015. március 25., szerda

Első találkozás Alízzal


Egy szép napsütéses márciusi vasárnap volt, amikor felkerestük férjemmel, VassPistával (aki névrokona csak annak a Vas Pistának, s aki Vackor óvodástársa volt) együtt az idén ősszel iskolába induló Alizt az otthonában. 









Hej, óvoda,
óvoda,
de sok gyerek
jár oda:
Katona Anna – egy,
Varga Bence – kettő,
Pór Jutka – három,
Fazekas Marci – négy,
Fazekas Eszter – öt,
Domokos Matyi – hat,
Vas Pista – hét,
Pengő Gyöngyi – nyolc,
Fodor Dávid – kilenc,
Kováts Vicu – tíz,
tíz,
tíz,
tiszta víz,
sok gyerek,
sok cseprő-apró,
ahová indult a boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
híres,
neves,
nevezetes,
piszén pisze kölyökmackó.
(Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról )
(A felsorolt óvodások mellesleg, a mese írójának, Kormos Istvánnak voltak a kortársai, barátai, költőtársai.)

Alíz – mint megtudtuk – már majdnem kívülről tudja Kormos István Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról meséjét. A "gyerekszelídítés" első lépéseként ugyanis korábban már elküldtem a hangoskönyv változatát neki Titusszal, az apukájával. Küldtem egy rajzfüzetet és színes ceruzákat is, hátha rajzolásra késztetem egyúttal.




Megérkeztünk tehát a „MAT” (MariannAlízTitusz) család takaros kis otthonába, ahol rend és tisztaság, no meg finom vacsora fogadott bennünket húslevessel, Lasagne-val, s a végén almás pitével. Kezdetben Alíz egy kicsit elbújt a szemöldöke mögé, hátha nem látjuk őt meg. Aztán csakhamar megbarátkozott velünk.




Vacsora előtt Mariann elmesélte, hogyan is kezdték intézni  Alíz iskolába menetelét, miközben Alíz megmutatta minden kincsét és kedvenc játékát VassPistának.  








Megtudtuk, hogy nem is olyan egyszerű ez a beiratkozás az iskolába egy látássérült kislány számára.

A Gyengénlátók Általános Iskolájába minden további nélkül bekerülhetne, de szülei a saját tapasztalataik alapján inkább az integrált oktatást választották. Ez csak egy olyan körzeti iskola lehet, melynek az alapító okirata tartalmazza, hogy sérült gyermekeket is felvesz az osztályaiba. Szerencséjükre a körzeti iskola éppen a Liszt Ferenc Általános Iskola, mely jó hírű a zeneoktatásáról. Mostanában pedig igencsak divat is a zenetanulás, így sok gyereket igyekeznek ide beíratni.



Mariann elmesélte, hogy az alapító okirat szabályai inkább a mozgássérültekre "testreszabott" ebben az iskolában, és az sem teljesen érvényesül, mert csak részben akadálymentesített az intézmény, s "látássérült kitétel" nem is igen szerepel benne. (Annak idején az óvodai felvételnél voltak prioritások; ha egy nagyobb testvér már ott tanul, vagy valamelyik szülő ott dolgozik a közelben, akkor is felveszik a gyermeket. Mariann pedig az óvoda közelében dolgozik.)

A „MAT” család decemberben vette fel az iskolával a kapcsolatot. Ahol is azt az információt kapták, hogy első megközelítésből jó néhány szakértői véleményt kell begyűjteniük. Ezek alapján tudják megállapítani, hogy milyen speciális szükségletei lesznek Alíznak a tanulása során.
Ezek a szakvélemények pedig a következők:
  • Óvodai pedagógiai vélemény
  • Gyógypedagógus szakvélemény
  • Házi gyerek orvosi vélemény, melyben a védőnő egyben a 6 éves kori státuszról is ad leírást
  • Félévnél nem régebbi szemészeti lelet


Ezeket a szakvéleményeket összegzi és ad összegző véleményt az igencsak hosszú nevű Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Látásvizsgáló, Gyógypedagógiai Tanácsadó, Korai Fejlesztő, Oktató és Gondozó Tagintézménye, az Ajtósi Dürer sor 39-ben.


A beiratkozás napja április közepén lesz. Az iskola igazgatója februárban vette fel a kapcsolatot a gyógypedagógussal.

Közben a „MAT” család egy időpont egyeztetést követően egy délelőtt bement az iskolába megnézni egy osztálytermet, és azt, hogy Alíz az első padból látja-e a táblát.

Majd következett a hivatalos iskolai nyíltnap, ahol először beültek egy magyar órára, ahol a Micimackó volt az óra témája. (Vackor és Micimackó pedig „medvebarátok") Ezt követte a matematika óra, majd az ének-zene óra, és végül a néptánc, mely Alíznak nagyon tetszett. A tánc végén Alíz és a többi óvodás közösen táncoltak a kisiskolásokkal.



A héten volt/lesz a zenei meghallgatás, melynek eredményeként besorolják majd a három különböző tanmenetű osztályba a gyerekeket. Az A-ban 1-8-ig emelt óraszámban ének-zenét, a B-ben alsóban emelt óraszámban ének-zenét, felsőben tagozaton pedig emelt óraszámban idegennyelvet idegennyelvet fognak tanítani, a C pedig általános tantervű osztály lesz.

Vackorról tudjuk, hogy az első bébe jár. Ezek után nem is kérdés, hogy Alíz is Vackor osztálytársa szeretne lenni.

Miközben ily komoly dolgokról beszélgettünk  Mariannal, Alíz teljesen kinyílt. Királynői palástban járt-kelt köztünk. Felvette a pillangós jelmezét. Fejen állt és bukfencezett. „Brumma, brumma, hóha, hó! Fára mászni vóna jó!...” de, ha nincs fa, a szekrény is megteszi.  

Csacsogott, megmutatta a rajzfüzetét benne a nevével és az általa rajzolt saját családjával. Együtt hajtogattunk a végén virágot és madarat.

S búcsúzóul megölelt bennünket. Teljesen elgyengültünk tőle…

Folyt. köv.

2015. február 7., szombat

MAT* - blogindító


Az én szememben azok az IGAZÁN NAGY ANYÁK és APÁK (csupa nagybetűvel), akik sérült gyermekeket gondoznak, nevelnek. 









Néhány évvel ezelőtt írtam egy cikket a Fehér Bot Napjára, ebből idézek fel néhány mondatot:

...az élet úgy hozta, hogy az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Nappali Kórház részlegén az orvoslás egy olyan változatát ismertem meg, amikor a testi nyavalyák mellett még a lelkével is foglalkoznak az „ember lányának”. A történet „fehér bot” aspektusát Titusz, a gyógymasszőr képviselte, aki gyengén látóként „gyömöszölte” attól fogva a családomat és engem. Nyaki gerinc problémánktól a lumbágóig mindenre volt megoldása. Már-már a gyerekünkké is fogatuk őt. Közben láttuk, ahogy felnőtté, majd felelős családapává válik, így, a rossz szemével. Példálózni is szoktunk vele mások előtt, hogy az elkeseredésre Titusznak aztán oka lehetett volna, hiszen ő igazán hendikeppel indult. Mégis pozitív életszemlélettel éli az életét, és még az esős időnek is örül. Tőle hallottuk, hogy nem látó sorstársai színesen álmodnak, és még moziba is járnak. Biztatott bennünket, hogy próbáljunk mi is végignézni filmeket csak hanggal, kép nélkül, „ja és van láthatatlan kiállítás is” ráadásnak. Forrás

Titusz tehát hét éve megnősült. Felesége, Mariann szintén látássérült, de mindketten teljes emberként állják a sarat a munkahelyükön és az élet minden területén.
Hat éve született meg kislányuk, Alíz.
Alíz is - hiába a korai műtéti beavatkozásoknak -, sajnos rosszul lát. De ahogy a pozitív életszemléletű apukája mesélte korábban, ő lát hármójuk közül a legjobban.

Idén tehát Mariann és Titusz kislánya, Alíz iskolába megy...

Titusztól hétről hétre hallom, hogyan is állnak ezzel a bizonyos iskolába menéssel. Felvetettem neki a minap, hogy mi lenne, ha az iskolaválasztástól, a nyíltnap-látogatáson, a beiratkozáson át, egészen az évnyitóig, sőt még azon is túl, minden apró részletről beszámolnánk, példát mutatva később más sérült gyermeket nevelő szülőknek is. Tennénk ezt - ha nem is verses formában -, de közel hasonló stílusban, mint a Kormos István tolla által életre kelt Vackor nevű kis medvének az óvodától az iskolába való meneteléről szóló történetében, s hogy még egy hat éves gyermek is értse, mi és miért történik vele.


Titusz megörült az ötletnek és a család is jóváhagyta.


Blogot indítunk tehát. Ők hárman mesélnek nekem, s én gépbe írom a történéseket napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra, fotókkal, gyerekrajzokkal tarkítva.


Rövidesen felkeresem őket az otthonukban egy családi interjúra.


(:digitális írnok:)
*Mariann-Alíz-Titusz