Egy szép napsütéses márciusi vasárnap volt, amikor felkerestük férjemmel, VassPistával (aki névrokona csak annak a Vas Pistának, s aki Vackor óvodástársa volt) együtt az idén ősszel iskolába induló Alizt az otthonában.
Hej, óvoda,
óvoda,
de sok gyerek
jár oda:
Katona Anna – egy,
Varga Bence – kettő,
Pór Jutka – három,
Fazekas Marci – négy,
Fazekas Eszter – öt,
Domokos Matyi – hat,
Vas Pista – hét,
Pengő Gyöngyi – nyolc,
Fodor Dávid – kilenc,
Kováts Vicu – tíz,
tíz,
tíz,
tiszta víz,
sok gyerek,
sok cseprő-apró,
ahová indult a boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
híres,
neves,
nevezetes,
piszén pisze kölyökmackó.
(Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról )(A felsorolt óvodások mellesleg, a mese írójának, Kormos Istvánnak voltak a kortársai, barátai, költőtársai.)
Alíz – mint megtudtuk – már majdnem kívülről tudja Kormos István Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról meséjét. A "gyerekszelídítés" első lépéseként ugyanis korábban már elküldtem a hangoskönyv változatát neki Titusszal, az apukájával. Küldtem egy rajzfüzetet és színes ceruzákat is, hátha rajzolásra késztetem egyúttal.
Megérkeztünk tehát a „MAT” (MariannAlízTitusz) család takaros kis otthonába, ahol rend és tisztaság, no meg finom vacsora fogadott bennünket húslevessel, Lasagne-val, s a végén almás pitével. Kezdetben Alíz egy kicsit elbújt a szemöldöke mögé, hátha nem látjuk őt meg. Aztán csakhamar megbarátkozott velünk.
Vacsora előtt Mariann elmesélte, hogyan is kezdték intézni Alíz iskolába menetelét, miközben Alíz megmutatta minden kincsét és kedvenc játékát VassPistának.
Megtudtuk, hogy nem is olyan egyszerű ez a beiratkozás az iskolába egy látássérült kislány számára.
A Gyengénlátók Általános Iskolájába minden további nélkül bekerülhetne, de szülei a saját tapasztalataik alapján inkább az integrált oktatást választották. Ez csak egy olyan körzeti iskola lehet, melynek az alapító okirata tartalmazza, hogy sérült gyermekeket is felvesz az osztályaiba. Szerencséjükre a körzeti iskola éppen a Liszt Ferenc Általános Iskola, mely jó hírű a zeneoktatásáról. Mostanában pedig igencsak divat is a zenetanulás, így sok gyereket igyekeznek ide beíratni.
Mariann elmesélte, hogy az alapító okirat szabályai inkább a mozgássérültekre "testreszabott" ebben az iskolában, és az sem teljesen érvényesül, mert csak részben akadálymentesített az intézmény, s "látássérült kitétel" nem is igen szerepel benne. (Annak idején az óvodai felvételnél voltak prioritások; ha egy nagyobb testvér már ott tanul, vagy valamelyik szülő ott dolgozik a közelben, akkor is felveszik a gyermeket. Mariann pedig az óvoda közelében dolgozik.)
A „MAT” család decemberben vette fel az iskolával a kapcsolatot. Ahol is azt az információt kapták, hogy első megközelítésből jó néhány szakértői véleményt kell begyűjteniük. Ezek alapján tudják megállapítani, hogy milyen speciális szükségletei lesznek Alíznak a tanulása során.
Ezek a szakvélemények pedig a következők:
- Óvodai pedagógiai vélemény
- Gyógypedagógus szakvélemény
- Házi gyerek orvosi vélemény, melyben a védőnő egyben a 6 éves kori státuszról is ad leírást
- Félévnél nem régebbi szemészeti lelet
Ezeket a szakvéleményeket összegzi és ad összegző véleményt az igencsak hosszú nevű Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Látásvizsgáló, Gyógypedagógiai Tanácsadó, Korai Fejlesztő, Oktató és Gondozó Tagintézménye, az Ajtósi Dürer sor 39-ben.
A beiratkozás napja április közepén lesz. Az iskola igazgatója februárban vette fel a kapcsolatot a gyógypedagógussal.
Közben a „MAT” család egy időpont egyeztetést követően egy délelőtt bement az iskolába megnézni egy osztálytermet, és azt, hogy Alíz az első padból látja-e a táblát.
Majd következett a hivatalos iskolai nyíltnap, ahol először beültek egy magyar órára, ahol a Micimackó volt az óra témája. (Vackor és Micimackó pedig „medvebarátok") Ezt követte a matematika óra, majd az ének-zene óra, és végül a néptánc, mely Alíznak nagyon tetszett. A tánc végén Alíz és a többi óvodás közösen táncoltak a kisiskolásokkal.
A héten volt/lesz a zenei meghallgatás, melynek eredményeként besorolják majd a három különböző tanmenetű osztályba a gyerekeket. Az A-ban 1-8-ig emelt óraszámban ének-zenét, a B-ben alsóban emelt óraszámban ének-zenét, felsőben tagozaton pedig emelt óraszámban idegennyelvet idegennyelvet fognak tanítani, a C pedig általános tantervű osztály lesz.
Vackorról tudjuk, hogy az első bébe jár. Ezek után nem is kérdés, hogy Alíz is Vackor osztálytársa szeretne lenni.
Miközben ily komoly dolgokról beszélgettünk Mariannal, Alíz teljesen kinyílt. Királynői palástban járt-kelt köztünk. Felvette a pillangós jelmezét. Fejen állt és bukfencezett. „Brumma, brumma, hóha, hó! Fára mászni vóna jó!...” de, ha nincs fa, a szekrény is megteszi.
Csacsogott, megmutatta a rajzfüzetét benne a nevével és az általa rajzolt saját családjával. Együtt hajtogattunk a végén virágot és madarat.
S búcsúzóul megölelt bennünket. Teljesen elgyengültünk tőle…
Folyt. köv.
