Május elején e-mailben értesült a "MAT" család arról, hogy Alízt felvették a Liszt Ferenc Általános Iskolába, melynek nagyon örültek.
Mariann május 6-án vette át személyesen a "Szakértői véleményt" a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Látásvizsgáló, Gyógypedagógiai Tanácsadó, Korai Fejlesztő, Oktató és Gondozó Tagintézményben. Az iskola részére pedig postán küldték el.
Az iskolában megtudták, hogy Alíz 1/b osztályos lesz.
Május 27-én volt a szülői értekezlet, melyre Mariann ment el. A leendő tanítónéni elmondta, hogy milyen taneszközöket kell beszerezni, és ki kellett tölteni egy adatlapot is.
Május 28-án volt a ballagás az óvodában. A ballagó gyerekek nagyon szép műsort adtak elő. Vidéken élő családtagokkal éltek át ez a szép eseményt.
Abban a hitben voltak, hogy sínen van az iskolaügy, de nem így volt.
Június 10-én telefonon hívta "MAT" családot az iskola igazgatója egy személyes találkozóra. Aznap Mariann és Titusz együtt ment be az iskolába. Az igazgató elmondta, hogy megérkezett hozzájuk a "Szakértői vélemény", melyben ajánlott fejlesztésként, tanácsként sok minden le volt írva, mely feltételeket az iskolának kell biztosítani. Az iskola igazgatója azt ajánlotta, hogy kérjenek időpontot a Tankerület igazgatójától és beszéljenek vele.
A "MAT" család tehát megint úgy járt, mint az óvoda kezdés előtt. A kezünkben volt egy olyan "Szakértői vélemény", mely nem időben készült el, és nem segíti az előre haladást.
Másnap időpontra elmentek a Tankerület igazgatójához, ahol a Tankerület igazgatója, az ő egyik kolléganője voltak még jelen. Röviden meséltek Alízról és Mariann és Titusz saját negatív tapasztalatairól az általános iskolai szegregált oktatásban. Ők hivatkozva a kislétszámú osztályra és a megfelelő felszereltségre a Miskolci úti Gyengénlátók Általános Iskoláját tartanák Alíz számára megfelelőnek.
A Liszt Ferenc Általános Iskolának nincs benne az Alapító okiratában, hogy látássérült gyermeket fogadhat. Ha belekerülne, akkor bizonyos előírásoknak meg kell felelni, ez anyagi költséget vonz maga után, és a jövőben az oda jelentkező látássérült gyermekeket is föl kell venni az iskolába.
Mariann és Titusz próbált érvelni azzal, hogy kislányunkkal foglalkozó gyógypedagógus, óvoda pedagógusok véleménye szerint jó képességű a gyermekünk, önállóan közlekedik, nem kell őt kísérni, és azt szeretnénk, hogy integráltan tanuljon.
Szó volt arról, hogy a Szakmai bizottságnak a rendelkezésükre kellett volna bocsátani egy listát azokról az általános iskolákról, melyek alapító okiratában szerepel, hogy látássérült gyermeket is fogadnak. A "MAT"-család ilyen listát nem kapott.
Érdeklődtek, hogy ők netán tudnak-e mondani olyan integrált általános iskolát, amely alternatíva lehet, figyelembe véve mindkét fél érveit, például: alapító okirata megfelelő, kislétszámú osztállyal működik, és nem halmozottan sérült gyermekek járnak oda. Egy általános iskola neve sem hangzott el.
A Tankerület igazgató azt mondta nekik, hogy beszél az iskola igazgatójával és rövid időn belül jelentkeznek.
Másnap telefonon jelentkezett a Liszt Ferenc Általános Iskola igazgatója, és megbeszélték, hogy mikor menjenek be hozzá újra.
Pár nap alatt zajlottak le ezek a beszélgetések.
Június közepén Alíz óvodás táborba ment.
Vackornál is hasonlóan történtek a dolgok anno:
Mert mászhatnékja volt mindig,
mászott az asztal alatt.
Asztal alól brummogott:
„Hóha, hóha,
hóha, hó!
Fára mászni
vóna jó!"
Volt napos
vagy hatvanhatszor,
s bizony akkor
volt a legboldogabb Vackor.
Mert addig még azt se tudta,
hogy milyen is a hajó,
elvitték a Balatonra
egy csöpp nyári vigalomra,
gázolt is a hullámokba,
orra előtt egy vitorla
fehéren zengett magosba,
ő meg csak azt kiáltozta:
„A mackónak ez való!"
A szülők a búcsúzás után mentek az iskolába az igazgatóhoz, aki elmondta, hogy milyen döntés született.
Gyermekünk szeptember 1-jén elkezdheti az iskolát a Liszt Ferenc Általános Iskolában, és 6 hét után meglátják, hogy működik-e abban az iskolában gyermekünk integrált oktatása, vagy nem.
Természetesen izgulnak "MAT"-ék, hogy mi fog történni, de bíznak a kislányukban és támogatják őt mindenben.
Egy biztos, hogy azt szeretnék, hogy a gyermekük integráltan tanuljon.
Mariann és Titusz konklúziója:
"Visszatekintve az elmúlt időszakra azt gondoljuk, hogy mi időben el kezdtünk foglalkozni az iskola kérdéssel. Tavaly decemberben már felvettük a kapcsolatot az általános iskola igazgatójával. A Tankerület igazgatójához sajnos későn érkeztünk. Véleményünk szerint a szakértői véleménynek az iskolába való beiratkozás előtt már a szülő kezében kellene lennie. Ami fontos még tájékozódás integrált iskolák tekintetében.
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
Ezt a részt azzal szeretnénk lezárni, hogy egy látássérült embernek nagyon fontos a hallás, és sok emberben megvan a zene szeretete. Látássérült kisgyermek zenei általános iskolában való tanulása mindenképpen a gyermek előnyére válhat."
