Március végi fejlemények

Előre egyeztetett időpontban március 24-én a "MAT" család a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikán (Mária u. 39.). Az időpont a napot határozza meg. A szemészeten a vizsgálat minden alkalommal egy fél napos ott létet jelent. Szerencsére vannak játékok, melyekkel Alíz és a többi kisgyermek is szívesen játszik.

A látásvizsgálaton (közel és távollátás) korábban Alíznak a képeket kellett felismernie. 5 éves elmúlt, amikor már a kis kezével megmutatta, hogy merre mutat a "villa". A mostani alkalommal már közelről a számokat is olvasta a tábláról. A számok olvasása jobban ment, mint a villák olvasása.
Vízusa (csak a jobb szemével lát): 0,2 a tábla villa, és 0,4 a számokkal.
Alíz nagyon szeret számolni, összeadni. Séta közben gyakran kéri, hogy "matekozzanak" anyuval-apuval.

Március 26-án személyesen Mariann beszélt a gyógypedagógussal, akihez hetente egyszer Titusz viszi Alízt fejlesztésre. A gyógypedagógustól megtudta, hogy kb. 1 hónappal ezelőtt beszélt a Liszt Ferenc Általános Iskola igazgatónőjével, és felajánlotta neki, hogy menjenek el a júniusi, vagy az auguszusi nyílt napra a Miskolci úti Gyengénlátók Általános iskolájába, ott elmondja, és meg is mutatja, hogy Alíznak mire van szüksége, ahhoz, hogy integráltan tanuljon.
Amikor Alíz iskolába fog járni, akkor a gyógypedagógus a fejlesztést heti egy alkalommal délután az iskolában biztosítja majd.

A Liszt Ferenc Általános Iskolában március 25-26-án volt a zenei meghallgatás. A "MAT" család a 25-i napot választotta, mert a másik nap kellett menniük a szakértői bizottsághoz.
A szülőnek egy adatlapot kellett kitölteni, melyen feltüntették, hogy szeretnénk, ha lehetőség szerint Alíz a B. osztályba kerülne.
A zenei meghallgatáson Alízzal együtt még 2 kislány volt bent, az egyik az óvodai csoporttársa.
Alíz elmondása alapján énekelni kellett, visszatapsolni, amit a tanító néni tapsolt. A végén választhattak egy kifestőt, melyet kiszínezhettek. Amit Alíz választott képet átküldik rövidesen. A tanító nénik a gyerekekkel azt üzenték, hogy mindenki nagyon ügyes volt.
Az iskola előtt készítettek fényképeket, melyet átküldenek nekem.

Dobókocka

A "MAT" családnak március 26-án délre kellett mennie a hosszú nevű, Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Látásvizsgáló, Gyógypedagógiai Tanácsadó, Korai Fejlesztő, Oktató és Gondozó Tagintézménybe a szakértői bizottsághoz. Ott volt szemészeti vizsgálat. A doktornő azt a vízust mérte, mint a szemészeten.
A pszichológus 10 feladatos tesztet vett fel Alízzal. A teszt felvétele során megfigyelőként, hallgatóként Mariann és Titusz is jelen voltak. Alíz nagyon ügyes volt átlagon felül teljesített.

Emeletes ház

Ahogy az előző bejegyzésben is írtam: a választott általános iskola alapító okiratában nem szerepel, hogy látássérültet is felvesznek, ezért a szakértői bizottság az általuk választott iskolát nem tudja kijelölni. Ez azt jelenti, hogy az intézmény igazgatóján múlik, hogy Alízt felveszi-e.
Ha az alapító okiratban benne lenne a látássérült gyermek fogadása, akkor tudná a szakértői bizottság kijelölni az iskolát, és ebben az esetben az igazgató köteles felvenni a gyereket.
Előzetes vizsgálati véleményben az szerepel, hogy a bizottság a Tankerület/járási hivatalt értesíti és a kijelölhetőséget kéri.

Az iskolába való beiratkozás április közepén lesz, és a "MAT" család bízik abban, hogy addigra elkészül és kézhez kapják a szakértői véleményt.

folyt. köv.

Első találkozás Alízzal

Egy szép napsütéses márciusi vasárnap volt, amikor felkerestük férjemmel, VassPistával (aki névrokona csak annak a Vas Pistának, s aki Vackor óvodástársa volt) együtt az idén ősszel iskolába induló Alizt az otthonában. 

Hej, óvoda,

óvoda,

de sok gyerek

jár oda:

Katona Anna – egy,

Varga Bence – kettő,

Pór Jutka – három,

Fazekas Marci – négy,

Fazekas Eszter – öt,

Domokos Matyi – hat,

Vas Pista – hét,

Pengő Gyöngyi – nyolc,

Fodor Dávid – kilenc,

Kováts Vicu – tíz,

tíz,

tíz,

tiszta víz,

sok gyerek,

sok cseprő-apró,

ahová indult a boglyos,

lompos,

loncsos

és bozontos,

híres,

neves,

nevezetes,

piszén pisze kölyökmackó.

(Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról )

(A felsorolt óvodások mellesleg, a mese írójának, Kormos Istvánnak voltak a kortársai, barátai, költőtársai.)

Alíz – mint megtudtuk – már majdnem kívülről tudja Kormos István Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról meséjét. A "gyerekszelídítés" első lépéseként ugyanis korábban már elküldtem a hangoskönyv változatát neki Titusszal, az apukájával. Küldtem egy rajzfüzetet és színes ceruzákat is, hátha rajzolásra késztetem egyúttal.

Megérkeztünk tehát a „MAT” (MariannAlízTitusz) család takaros kis otthonába, ahol rend és tisztaság, no meg finom vacsora fogadott bennünket húslevessel, Lasagne-val, s a végén almás pitével. Kezdetben Alíz egy kicsit elbújt a szemöldöke mögé, hátha nem látjuk őt meg. Aztán csakhamar megbarátkozott velünk.

Vacsora előtt Mariann elmesélte, hogyan is kezdték intézni  Alíz iskolába menetelét, miközben Alíz megmutatta minden kincsét és kedvenc játékát VassPistának.  

Megtudtuk, hogy nem is olyan egyszerű ez a beiratkozás az iskolába egy látássérült kislány számára.

A Gyengénlátók Általános Iskolájába minden további nélkül bekerülhetne, de szülei a saját tapasztalataik alapján inkább az integrált oktatást választották. Ez csak egy olyan körzeti iskola lehet, melynek az alapító okirata tartalmazza, hogy sérült gyermekeket is felvesz az osztályaiba. Szerencséjükre a körzeti iskola éppen a Liszt Ferenc Általános Iskola, mely jó hírű a zeneoktatásáról. Mostanában pedig igencsak divat is a zenetanulás, így sok gyereket igyekeznek ide beíratni.

Mariann elmesélte, hogy az alapító okirat szabályai inkább a mozgássérültekre "testreszabott" ebben az iskolában, és az sem teljesen érvényesül, mert csak részben akadálymentesített az intézmény, s "látássérült kitétel" nem is igen szerepel benne. (Annak idején az óvodai felvételnél voltak prioritások; ha egy nagyobb testvér már ott tanul, vagy valamelyik szülő ott dolgozik a közelben, akkor is felveszik a gyermeket. Mariann pedig az óvoda közelében dolgozik.)

A „MAT” család decemberben vette fel az iskolával a kapcsolatot. Ahol is azt az információt kapták, hogy első megközelítésből jó néhány szakértői véleményt kell begyűjteniük. Ezek alapján tudják megállapítani, hogy milyen speciális szükségletei lesznek Alíznak a tanulása során.

Ezek a szakvélemények pedig a következők:

• Óvodai pedagógiai vélemény
• Gyógypedagógus szakvélemény
• Házi gyerek orvosi vélemény, melyben a védőnő egyben a 6 éves kori státuszról is ad leírást
• Félévnél nem régebbi szemészeti lelet

Ezeket a szakvéleményeket összegzi és ad összegző véleményt az igencsak hosszú nevű Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Látásvizsgáló, Gyógypedagógiai Tanácsadó, Korai Fejlesztő, Oktató és Gondozó Tagintézménye, az Ajtósi Dürer sor 39-ben.

A beiratkozás napja április közepén lesz. Az iskola igazgatója februárban vette fel a kapcsolatot a gyógypedagógussal.

Közben a „MAT” család egy időpont egyeztetést követően egy délelőtt bement az iskolába megnézni egy osztálytermet, és azt, hogy Alíz az első padból látja-e a táblát.

Majd következett a hivatalos iskolai nyíltnap, ahol először beültek egy magyar órára, ahol a Micimackó volt az óra témája. (Vackor és Micimackó pedig „medvebarátok") Ezt követte a matematika óra, majd az ének-zene óra, és végül a néptánc, mely Alíznak nagyon tetszett. A tánc végén Alíz és a többi óvodás közösen táncoltak a kisiskolásokkal.

A héten volt/lesz a zenei meghallgatás, melynek eredményeként besorolják majd a három különböző tanmenetű osztályba a gyerekeket. Az A-ban 1-8-ig emelt óraszámban ének-zenét, a B-ben alsóban emelt óraszámban ének-zenét, felsőben tagozaton pedig emelt óraszámban idegennyelvet idegennyelvet fognak tanítani, a C pedig általános tantervű osztály lesz.

Vackorról tudjuk, hogy az első bébe jár. Ezek után nem is kérdés, hogy Alíz is Vackor osztálytársa szeretne lenni.

Miközben ily komoly dolgokról beszélgettünk  Mariannal, Alíz teljesen kinyílt. Királynői palástban járt-kelt köztünk. Felvette a pillangós jelmezét. Fejen állt és bukfencezett. „Brumma, brumma, hóha, hó! Fára mászni vóna jó!...” de, ha nincs fa, a szekrény is megteszi.  

Csacsogott, megmutatta a rajzfüzetét benne a nevével és az általa rajzolt saját családjával. Együtt hajtogattunk a végén virágot és madarat.

S búcsúzóul megölelt bennünket. Teljesen elgyengültünk tőle…

Folyt. köv.