A következő címkéjű bejegyzések mutatása: iskola. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: iskola. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 25., szerda

Első találkozás Alízzal


Egy szép napsütéses márciusi vasárnap volt, amikor felkerestük férjemmel, VassPistával (aki névrokona csak annak a Vas Pistának, s aki Vackor óvodástársa volt) együtt az idén ősszel iskolába induló Alizt az otthonában. 









Hej, óvoda,
óvoda,
de sok gyerek
jár oda:
Katona Anna – egy,
Varga Bence – kettő,
Pór Jutka – három,
Fazekas Marci – négy,
Fazekas Eszter – öt,
Domokos Matyi – hat,
Vas Pista – hét,
Pengő Gyöngyi – nyolc,
Fodor Dávid – kilenc,
Kováts Vicu – tíz,
tíz,
tíz,
tiszta víz,
sok gyerek,
sok cseprő-apró,
ahová indult a boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
híres,
neves,
nevezetes,
piszén pisze kölyökmackó.
(Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról )
(A felsorolt óvodások mellesleg, a mese írójának, Kormos Istvánnak voltak a kortársai, barátai, költőtársai.)

Alíz – mint megtudtuk – már majdnem kívülről tudja Kormos István Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról meséjét. A "gyerekszelídítés" első lépéseként ugyanis korábban már elküldtem a hangoskönyv változatát neki Titusszal, az apukájával. Küldtem egy rajzfüzetet és színes ceruzákat is, hátha rajzolásra késztetem egyúttal.




Megérkeztünk tehát a „MAT” (MariannAlízTitusz) család takaros kis otthonába, ahol rend és tisztaság, no meg finom vacsora fogadott bennünket húslevessel, Lasagne-val, s a végén almás pitével. Kezdetben Alíz egy kicsit elbújt a szemöldöke mögé, hátha nem látjuk őt meg. Aztán csakhamar megbarátkozott velünk.




Vacsora előtt Mariann elmesélte, hogyan is kezdték intézni  Alíz iskolába menetelét, miközben Alíz megmutatta minden kincsét és kedvenc játékát VassPistának.  








Megtudtuk, hogy nem is olyan egyszerű ez a beiratkozás az iskolába egy látássérült kislány számára.

A Gyengénlátók Általános Iskolájába minden további nélkül bekerülhetne, de szülei a saját tapasztalataik alapján inkább az integrált oktatást választották. Ez csak egy olyan körzeti iskola lehet, melynek az alapító okirata tartalmazza, hogy sérült gyermekeket is felvesz az osztályaiba. Szerencséjükre a körzeti iskola éppen a Liszt Ferenc Általános Iskola, mely jó hírű a zeneoktatásáról. Mostanában pedig igencsak divat is a zenetanulás, így sok gyereket igyekeznek ide beíratni.



Mariann elmesélte, hogy az alapító okirat szabályai inkább a mozgássérültekre "testreszabott" ebben az iskolában, és az sem teljesen érvényesül, mert csak részben akadálymentesített az intézmény, s "látássérült kitétel" nem is igen szerepel benne. (Annak idején az óvodai felvételnél voltak prioritások; ha egy nagyobb testvér már ott tanul, vagy valamelyik szülő ott dolgozik a közelben, akkor is felveszik a gyermeket. Mariann pedig az óvoda közelében dolgozik.)

A „MAT” család decemberben vette fel az iskolával a kapcsolatot. Ahol is azt az információt kapták, hogy első megközelítésből jó néhány szakértői véleményt kell begyűjteniük. Ezek alapján tudják megállapítani, hogy milyen speciális szükségletei lesznek Alíznak a tanulása során.
Ezek a szakvélemények pedig a következők:
  • Óvodai pedagógiai vélemény
  • Gyógypedagógus szakvélemény
  • Házi gyerek orvosi vélemény, melyben a védőnő egyben a 6 éves kori státuszról is ad leírást
  • Félévnél nem régebbi szemészeti lelet


Ezeket a szakvéleményeket összegzi és ad összegző véleményt az igencsak hosszú nevű Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Látásvizsgáló, Gyógypedagógiai Tanácsadó, Korai Fejlesztő, Oktató és Gondozó Tagintézménye, az Ajtósi Dürer sor 39-ben.


A beiratkozás napja április közepén lesz. Az iskola igazgatója februárban vette fel a kapcsolatot a gyógypedagógussal.

Közben a „MAT” család egy időpont egyeztetést követően egy délelőtt bement az iskolába megnézni egy osztálytermet, és azt, hogy Alíz az első padból látja-e a táblát.

Majd következett a hivatalos iskolai nyíltnap, ahol először beültek egy magyar órára, ahol a Micimackó volt az óra témája. (Vackor és Micimackó pedig „medvebarátok") Ezt követte a matematika óra, majd az ének-zene óra, és végül a néptánc, mely Alíznak nagyon tetszett. A tánc végén Alíz és a többi óvodás közösen táncoltak a kisiskolásokkal.



A héten volt/lesz a zenei meghallgatás, melynek eredményeként besorolják majd a három különböző tanmenetű osztályba a gyerekeket. Az A-ban 1-8-ig emelt óraszámban ének-zenét, a B-ben alsóban emelt óraszámban ének-zenét, felsőben tagozaton pedig emelt óraszámban idegennyelvet idegennyelvet fognak tanítani, a C pedig általános tantervű osztály lesz.

Vackorról tudjuk, hogy az első bébe jár. Ezek után nem is kérdés, hogy Alíz is Vackor osztálytársa szeretne lenni.

Miközben ily komoly dolgokról beszélgettünk  Mariannal, Alíz teljesen kinyílt. Királynői palástban járt-kelt köztünk. Felvette a pillangós jelmezét. Fejen állt és bukfencezett. „Brumma, brumma, hóha, hó! Fára mászni vóna jó!...” de, ha nincs fa, a szekrény is megteszi.  

Csacsogott, megmutatta a rajzfüzetét benne a nevével és az általa rajzolt saját családjával. Együtt hajtogattunk a végén virágot és madarat.

S búcsúzóul megölelt bennünket. Teljesen elgyengültünk tőle…

Folyt. köv.

2015. február 7., szombat

MAT* - blogindító


Az én szememben azok az IGAZÁN NAGY ANYÁK és APÁK (csupa nagybetűvel), akik sérült gyermekeket gondoznak, nevelnek. 









Néhány évvel ezelőtt írtam egy cikket a Fehér Bot Napjára, ebből idézek fel néhány mondatot:

...az élet úgy hozta, hogy az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Nappali Kórház részlegén az orvoslás egy olyan változatát ismertem meg, amikor a testi nyavalyák mellett még a lelkével is foglalkoznak az „ember lányának”. A történet „fehér bot” aspektusát Titusz, a gyógymasszőr képviselte, aki gyengén látóként „gyömöszölte” attól fogva a családomat és engem. Nyaki gerinc problémánktól a lumbágóig mindenre volt megoldása. Már-már a gyerekünkké is fogatuk őt. Közben láttuk, ahogy felnőtté, majd felelős családapává válik, így, a rossz szemével. Példálózni is szoktunk vele mások előtt, hogy az elkeseredésre Titusznak aztán oka lehetett volna, hiszen ő igazán hendikeppel indult. Mégis pozitív életszemlélettel éli az életét, és még az esős időnek is örül. Tőle hallottuk, hogy nem látó sorstársai színesen álmodnak, és még moziba is járnak. Biztatott bennünket, hogy próbáljunk mi is végignézni filmeket csak hanggal, kép nélkül, „ja és van láthatatlan kiállítás is” ráadásnak. Forrás

Titusz tehát hét éve megnősült. Felesége, Mariann szintén látássérült, de mindketten teljes emberként állják a sarat a munkahelyükön és az élet minden területén.
Hat éve született meg kislányuk, Alíz.
Alíz is - hiába a korai műtéti beavatkozásoknak -, sajnos rosszul lát. De ahogy a pozitív életszemléletű apukája mesélte korábban, ő lát hármójuk közül a legjobban.

Idén tehát Mariann és Titusz kislánya, Alíz iskolába megy...

Titusztól hétről hétre hallom, hogyan is állnak ezzel a bizonyos iskolába menéssel. Felvetettem neki a minap, hogy mi lenne, ha az iskolaválasztástól, a nyíltnap-látogatáson, a beiratkozáson át, egészen az évnyitóig, sőt még azon is túl, minden apró részletről beszámolnánk, példát mutatva később más sérült gyermeket nevelő szülőknek is. Tennénk ezt - ha nem is verses formában -, de közel hasonló stílusban, mint a Kormos István tolla által életre kelt Vackor nevű kis medvének az óvodától az iskolába való meneteléről szóló történetében, s hogy még egy hat éves gyermek is értse, mi és miért történik vele.


Titusz megörült az ötletnek és a család is jóváhagyta.


Blogot indítunk tehát. Ők hárman mesélnek nekem, s én gépbe írom a történéseket napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra, fotókkal, gyerekrajzokkal tarkítva.


Rövidesen felkeresem őket az otthonukban egy családi interjúra.


(:digitális írnok:)
*Mariann-Alíz-Titusz